Szerző: Csákány Tifani 10.C
Az egeres cég lassan egy évszázada kápráztat el minket jobbnál jobb klasszikus mesékkel, amelyek gyerekkorunk szerves részét képezték. Néhány éve pedig belekezdtek egy reboot hadjáratba, és a régi klasszikusokat új köntösbe bújtatták, ezzel adtak egy új színt a stúdiónak. Megannyi mesét forgattak élőszereplős változattal, ezzel megadva az új generációnak a régi élményeket.
Az élőszereplős változatokat sokan szúrós szemmel kritizálták, mert sok olyan felesleges történetszálat vezettek be, amiket nem kellett volna. Részemről tényleg zavaró ez az álláspont, hiszen miért akarjuk megragasztani azt a vázát, ami nem tört el.
A másik rész, ami bántja a kritikusok szemét az a tömény CGI animáció, de valahol ezt is meg lehet érteni, hiszen nem állíthatunk be a forgatásra egy oroszlánkölyökkel vagy egy elefánttal, akinek akkora a füle, hogy repülni tud vele. A leginkább hasznos és közönségkedvelt megoldás az lenne, ha a rendezők eltalálnák az egyensúlyt az animáció és élőszereplős karakterek között.
A harmadik dolog pedig, hogy vannak, akik inkább emlékeznek a régi szép időkre, azokra a karakterekre, zenékre, színes világra, amit még gyerekként kedveltünk meg, nem pedig az olyan színészekre, akik akár nem is hasonlítanak rajzolt másukra, olyan újrairt dalokra, jelenetekre, amik eltérnek, és más irányba viszik a történetet.
Érezhető, hogy a Disney azért kezdett bele ebbe a rengeteg forgatásba, hogy újra pénzt csavarjanak ki azokból, akik kötődnek gyermeki mivoltukhoz, szinte évente kapunk egy újragyártott verziót ezzel fenntartva a nézők figyelmét. Ott volt 2010-ben Az Alice Csodaországban, 2016-ban a Dzsungel könyve, 2017-ben a Szépség és a szörnyeteg, 2018-ban a Mary Poppins, tavaly az Aladdin, az idén pedig a Mulán, és még számos régi történet, amiket imádunk. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha egy időre ezt a gyártás lelassítanák, hogy többet tudjanak beleadni a történetekbe, karakterekbe.
Tény, hogy a Disney kitett magáért, mert a jelmezekre és díszletre nincs panasz, de nem azért kellene nekikezdeni ezeknek az újításoknak, hogy letudjuk a stúdió ezen fejezetét, hanem hogy újra élvezhetővé tegyük azokat a régi klasszikusokat amelyek igen is szép emlékekként élnek bennünk.
Összegezve tehát, talán sok ez a folyamatos nagyvásznon egy régi meséért dolog, van, aki örül ennek, magam is szeretem, még ha nem is ez jött le a leírtakból, hiszen megismerteti a mai gyerekekkel a klasszikus mese világot, egy újabb kirakós darab kerül a helyére, és egy újabb generáció élvezheti a Disney varázslatos világát.
