Szerző: Lakatos Mátyás 13.B
Szép természet nézegetlek,
Mint egy képes könyvet.
Szememben csillog a tenger,
Szeretem a hűvös szelet.
Tetszenek a magas hegyek,
Vihar kölykök vállain elbújva.
Mellén a sűrű rengetegben,
Állatok hangja dorombolva.
Hóna alatt ahogy a források,
Csobogva útra kelnek, s
Lent a völgyben ezer színben.
Felragyogó virág kelyhek,
Csalogatva integetnek.
Tetszik az égen a kék színű festék,
A fenyvesekre hulló esték a csillag fényes éjjelek.
S egy titkos kéz alkotásában, rejtőző szeretet.
Áldalak szép természet,
Elvarázsolt szépséged.
Minden földi vándornak,
Te adj menedék helyet.
Bocsáss meg kérlek ha utadon, az ember eltéved,
s tiszteletlenül nem kímélve megalázza szépséged!
