Szerző: Lakatos Mátyás 13.A
Van az úgy, hogy kibuksz, mert túl nehéz az élet,
S van, hogy napjaidat rohanva éled.
Szétesel darabokra, mint széttört üvegpohár,
S darabjaid ott hevernek a padlón már.
Nem baj, ha időnként szétesel, ne szégyelld,
Ez az Élet, csak rakd össze újra önmagad!
Állj fel a földről, gyűjts erőt, nevesd ki a gondokat!
Rohanunk, pörgünk, de nem tudjuk hova,
Fáradunk, szenvedünk, az élet így nem csoda.
Nincs benne a varázs, az öröm, a boldogság,
Sok benne a küzdelem, fájdalom, csalódás.
Állj meg egy kicsit, lassíts végre, felőröl a rohanás,
Hagyd, hogy lelked utolérjen, szükséged van rá!
Össze kellene rakni magad újra,
Százszor és ezerszer megint.
Felfesteni arcodra a mosolyt,
Hinni újra, hogy ne lássa a világ, mi zajlik bent megint.
Erős vagy, jó neked, bírod a terheket,
De nem hiszik, hogy neked is lehet nehéz az életed.
Nem hiszik a mosoly mögött, hogy van, ami téged is bánthat,
Nem hiszik, hogy van, ami mosolyogva is fájhat.
Pedig lelked néha sikít belül, nem bírod tovább,
A lelked valahol időért, segítségért kiált.
De igen, te bírod, mert erős vagy nagyon!
S nem hagyod, hogy a teher lenyomjon nagyon.
A mosoly nem mindig megoldás, de erőt ad,
Sokszor mögé rejted el a gondokat.
Csak némán sírsz, arcodon könnyed lepereg,
Ahogy folyik, érzed melegét, könnyít szíveden.
Nem érted, hogy miért ennyi kín,
S reméled lesz még, mikor újra hinni bírsz.
Hinni, hogy lesz jobb, szebb és könnyebb,
Lesz idő, hogy újra örömtől hull a könnyed.
Lesz jobb, mert lesz időd újra nevetni, szeretni,
Lesz jobb, mert tudod a bút, a bajt, a rosszat feledni.
Lesz és van, aki segít utadon, s megfogja két kezed,
Ölelésével erőt ad neked, s letörli arcodról a könnyeket.
Hiszed, hogy lesz jobb, hisz hinned kell, tudod,
Újra összerakod magad, s így erősebb maradsz.
Magadból nyersz erőt, reményt, vágyakat,
S erővel győzöd le a kihívásokat.
Fel kell állni, hinni kell és menni tovább,
Vár az élet, vár a szépség, vár a boldogság.
De indulj, menj, bízz, tedd, mit tenned kell,
Mert az idő szalad, de az öröm, boldogság kell!
Kezedben a sorsod, a saját időd, életed,
Ne tékozold el, hisz ebből csak egy lehet.
Töltsd meg azzal, mi boldogságot ad,
S ne arra tekints, mi csak fájdalmat hagy.
