Szerző: Ember András 13.B
A 3 általam leginkább kedvelt karácsonyi történet:
Nagyon kedvelem ezen történetet, mivel nagyon magával ragadó, tanulságos és megható. Dióhéjban egy kislányról szól, aki csak a karácsony melegségére és csodáira vágyik. A szegény kislány szenteste éjszakáján a hideg utcákat járván árulja portékáját a haza igyekvőknek. Nagyon hideg van, süvít a szél a szegény leány haja deres és havas, arca kipirosodott, magányosan álmodozik a karácsonyi kis apró csodákról. Mélyen hisz abban, hogy a gyufa amelyet árusít, az felmelegítheti az utcán, meggyújtva azokat. Számára világot jelentő lázálmokat lát, melyben szeretve érzi magát, és amelyben olyan képek jelennek meg a láng életben tartásáig, amelyekre mindig vágyott. A kislány reményvesztett helyzetében is különleges volt, képes volt arra, hogy a külső hideg és gonosz erők hatására is felemelje lelkét. Minden lánggyújtásnál egy-egy képet látott a lángokban. Bár biztosan sokan ismerik, de a történet végét nem árulom el. Hűen mutatja be az emberi oldalt, és azt, hogy mennyire sokat is jelenthet egy-egy szó és cselekedet a nehéz időkben.
Ezt a sztorit azért kedvelem, mert rendkívül igazságos és önfelismerő tendenciákat lelhetünk fel benne. A mese dióhéjban egy a karácsony fényét emelő tárgyról szól, a karácsonyfáról, az elbeszélésben a kisfenyőfa, mindennél hamarabb szeretett volna felnőni és mindennél jobban szerette volna azt, hogy ő emelhesse az ünnep hangulatát a tetőpontra. Telt múlt az idő, a csöppség megnőtt, és eljött az idő amikor álma végre valahára beteljesedhetett. Ahogyan ünnepi pompába öltöztették, azt érezte, hogy ő a világ legmagasabb fája, hogy minden tökéletes. A szüleinek végre megmutathatta, hogy milyen nagyra nőtt. Hogy mi történt ezután, azt nem szeretném itt sem leírni.
A tanulsága az, hogy használjuk ki a gyerekkorunkkal járó különlegességeket, és hogy ne akarjunk túl gyorsan felnőni, illetve, hogy mindig hallgassunk szüleink jó tanácsaira, hiszen ők ismernek minket igazán, és hát végső soron nekik tartozunk köszönettel mindenért.
Oscar Wilde - A boldog herceg
Ez a krónika nem kijejezetten karácsonyi történet, mégis ezen művet olvasván meg lehet bennünk az a bizonyos "de ja vu" érzés. Nincs szebb mese, amely jobban átadhatná, szimbolizálhatná a karácsonyhoz társított érzéseinket, mint például a szeretet, a teljesség a gyermeteg várakozás. Olyan érzések bemutatásával találkozhatunk, melyek bennünk is élénken élhetnek, és amelyek számunkra nem szokatlanok. Azonban vannak olyan emberek akiknek nem adatott meg ez, a mi feladatunk az, hogy őket is felemeljük és, hogy egy olyan érzelmi stabilitást, és biztonságot hozzunk létre bennük, ami számukra otthonos és komfortos lehet. Az év bármely szakában kaphatunk segítséget, úgy gondolom, hogy magán a szeretet ünnepén van annak a legjobb ideje, hogy mi is adjunk abból a szeretetből, megértésből és kedvességből, amelyet kaptunk barátainktól rokonainktól, és hogy megháláljuk azt...
A fent említett történetek természetesen hagyományos és online könyvformátumban is megtekinthetőek, valamint elérhetőek mindenki számára. Ezek mellett pedig, ha valaki jobban kedveli a filmesített & mesésített változatát a könyveknek, azon személyek részére is elérhető, rengeteg közösségi platformon is. Én személy szerint már mindhárom történetet láttam és olvastam...minden módon megnyerő-megható és természetesen. Jó szórakozást mindenkinek. 🙂
