Szerző: Lakatos Mátyás 13.B
Még most is látom magam előtt ahogyan nézett rám nagyapám
A szeméből az őszinte szeretetet csak úgy árasztotta reám!
Ha gondom bajom volt, az neki is fájt,
de mindent megtett azért, hogy ami nekem fájt, az
ne fájhasson tovább!
Semmi sem éltette csak a jó Isten ereje,
és az unokáihoz fűződött igaz szeretete!
Nagy volt ő az emberek közt, talán a legnagyobb,
mint az égen a nagy csillagok!
A rosszra nem, csak a jóra meghajolva,
az árvát megszánta, és ahogy tudta óvta!
Ha volna egy lehetőségem,
Szorosan megölelnélek.
Ha volna egy érzésem,
Feléd lenne a legmélyebb.
Nappal az utakat járom,
Sétálok az utcán én,
A madarak azt éneklik,
Ne búsulj mert látod még!
És én nem vagyok borús mert,
Tudom, hogy az én nagyapám,
Oda fentről vigyáz reám!
