Lelkemnek bor,
Mézédes, vörös.
Csábos, bátor,
Mint költőnek: bűvös.
Oly ő énnekem,
akár egy múzsa,
Oh, bár hallaná énekem…
Mellé húzna szívem húrja.
Mesebeli, elérhetetlen,
Vagy csak nékem tűnik így?!
Miért szeretem én őt mélységesen,
Hisz már látványa elandalít.
Édes énekem juss el hozzá,
Hagyj hallja szívem zúgását.
Én hagyom néki, tegyen rosszá,
Csak lássam mindig csoda orcáját.
Édes dallam, drága ének,
Mi vagy te így énnekem?
Árva része e bolond szívének?
Az vagy csupán, egy mély érzelem.
