Szerző: Lakatos Mátyás 13.B
Azon a novemberi éjszakán
Ballagtam én a téren át.
Gyengéden társamul szegődött
A régi, fájó emlékek közt
Egy dal, mely hozzád száll
Az öreg fák sárgult lombján át.
Ágaik szelíden össze simultak,
Mint jó testvérek összebújtak
Rozsdás levelüket földre ejtve.
Egymás kezét el nem engedve
A zene hallatán, együtt csendben
Lépkedtek tovább az őszi ködben.
A fuvallatból őrült szél terem,
Sárga leveleket fújja esztelen.
A fák ágain fehér dér terem,
Levelek hullanak élettelen.
Jeges fuvallat járja át szívem,
Régi álmunkat itt már nem lelem.
