Szerző: Lakatos Mátyás 14.B
Hónapköszöntő: Októberben
Néha még érezni a napnak erejét,
Ahogyan áthatol a légnek sűrűjén,
Annyira kellemes érezni amikor
Arcomhoz hozzáér olyan simogatón.
Odakint sárgulnak a fákon a levelek,
Holnapra felveszik az őszi színeket,
És mikor nem bírja öreg fa a terhét,
Alant a földre rá borítja levelét.
Zizegve száll mikor közéje lépdelek,
A lábam által felkavart levelek,
És az őszi légbe fanyarkás illatként,
Pompás avarnak érezzük az ízét.
Elmentek régen már azok a madarak,
Akik a tavaszba elhozták a nyarat,
Hajnalba nem röppen kecsesen a fecske,
Gólyát se látni már odafent körözve.
Helyettük itt vannak a télnek hírnöke,
Fekete nagy madár északról eljöttek,
Elhozzák majd nekünk azt a hideg telet,
Ami majd fehérbe öltöztet bennünket.
De most még csendesen hulldogál az eső,
A nehéz párával a mezőt befedő,
Hajnalba ködöket terít a határra,
Ez az ősz sejtelmes és hűvös világa.
Nappal még melegen süt a nap sugara,
Mintha az ősz átment volna a tavaszba,
Elő bújtak az énekes madarak,
Trillával köszöntve a meleg nappalokat.
De már haldoklik szerte a nagy világ,
Mint aki munkába nagyon elfáradt már,
Átadva magát a hideg tél hevének,
A jéghideg takarót terítve széjjel.
Október elején ilyen az ősz nekem,
Békésen készül már vackába a medve,
Vele alszik el szerte ez a nagy világ,
Ez adja az ősznek örök hangulatát.
