Diákújságíróink cikkei

Petőfi Sándor

Petőfi 2021-ben is a nemzet hőse

Szerző: Kiss Olívia Tímea 14.A

,,Felvirradt.

Március 15-ike volt 1848.

Tízedik évfordulója annak a nagy katasztrófának, mellyel a korszellem óriás keze a régi Budapestet a föld színéről eltörölte a jeges árvízzel, hogy helyet csináljon az újan emelkedő dicső főváros számára.

Másodszor követelte a korszellem azt a csodát, mely eltörölje a régi, korhadt Magyarországot s alapot teremtsen az új, az Európában számot vető, szabad Magyarországnak.” 

Az 1848-’49-es szabadságharc és forradalom a magyar nemzet talán egyik legkiemelkedőbb, sorsfordítóbb eseménye.  Szerves része volt az európai 1848-as forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Erre a napra Jókai Mór a fentebb említett sorokban így írt A márciusi fiatalság (Visszaemlékezés) című művében.

Nem célom magát a történelmi eseményt felvázolni, hiszen úgy vélem nagyrészt minden, magát magyarnak valló polgár tudja, miért fontos ez a dátum. Egy kicsit más szemszögből szeretném láttatni azt az eseményt, melyre minden év március 15-én, kokárdával a szívünk felett emlékezünk meg, s melynek egyik kiemelkedő alakjára, Petőfi Sándorra szeretném irányítani a figyelmet így 2021-ben.

Személy szerint tisztában voltam, milyen szerepe volt a költőnek a nagy eseményen, mégsem igazán értettem, miért is állítunk neki oly nagy dicsőséget, és miért gondoljuk azt, hogy egyetlen, minden lében kanál ifjú makacsságán múlott a nemzet jövője, szabadsága... Aztán ahogy kicsit jobban elgondolkodtam, utána olvastam a dolgoknak, és megpróbáltam párhuzamba hozni a jelennel, rájöttem...

Úgy vélem, manapság a fiatalok többsége értelmetlennek találja, hogy bármilyen úton módon, egy helyes célért ,,lázadozzon”. Többször könnyebnek találják, ha nem foglalkoznak a dologgal, és csak hagyják, hogy a ,,nagyok” hadd csinálják, amit elkezdtek.

Ha 1848-ban is így gondolkodott volna a fiatalság és nem lett volna egy makacs, nagyszájú, mégis bátor ,,hős” Petőfi, aki megmutatja nemtetszését és arra buzdítja társait cselekedjenek, mielőtt még késő lesz, hisz övék a jövő, belőlük lesz a jövő nemzedéke, talán a magyar nép nem lenne ma ott, ahol ma van.

Petőfinek köszönhetjük, hogy annyi minden megmozdult azon a bizonyos kokárdás napon és felfigyeltek a nép, a fiatalság szavára.  A forradalom célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt. Petőfi és mintegy tíz társa ezt követően a szemerkélő esőben elindult a Pilvaxból az egyetemre. Előbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz, azután pedig együttesen a jogászokhoz vonultak. Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét pont, Petőfi pedig elszavalta költeményét.

A jogászok és az utca népének csatlakozásával mintegy kétezresre duzzadt, egyre lelkesebb tömeg Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, a Hatvani utca és a Szép utca sarkára. 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékét. Az ifjúság vezetői a nép nevében lefoglalták a gépeket, és cenzúrázatlanul nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot.

Hazája iránti szeretete méltán emeli a szabadságharc hősévé.

,,Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.”

Ahogyan ígérte, mindent feláldozott a szabadságért, a mi szabadságunkért, a magyarok szabadságáért. Talán mindez nem tűnik mai szemmel nagy lépésnek, mégis akkor azon a napon, ez egy igazán óriási lépés volt. Petőfi a csatamezőn tűnt el nyomtalanul, maga után hagyva értékes irodalmi kincseit. Ennyi maradt a magyar hősből.

Kedves fiatalok, ma leginkább hozzátok szeretnék szólni. Igenis hiszem, hogy vagyunk, akik küzdeni tudunk az értelemért, bármikor, egy emberként tudjunk felállni és mindent feláldozni a hazáért. Kívánom, hogy mindnyájunk életében Petőfi életútja -még, ha annak csak utolsó évei is voltak igazán hatással a jövőre- olyan példaként álljon előttünk, melyre büszkén tekintünk és erre buzdítjuk a jövő nemzedékét is.