Diákújságíróink cikkei

Petőfi, március 15.

Mit üzen nekünk március 15-e?

Szerző: Kiss Olívia Tímea (11.A)

1848 március 15... Vajon ma is pont olyan jelentőséggel bír-e ez a nap, mint 1848-ban? Mit mond számunkra ez a dátum, mi az, ami Petőfin és a 12 ponton kívül még eszünkbe jutna erről a jeles napról? Szüleink, nagyszüleink még értékelték és igazán büszkék voltak erre a mai napra, de vajon a mai fiatalság igazán tudja-e, mit kellene, hogy jelentsen számukra? Mit szimbolizál a kokárda? Vagy milyen fontosággal bír a Himnusz?

A történelem és irodalom órák már megismertették velünk e napnak az eseményeit, amikor is Pesten zajlott a forradalom és a márciusi ifjak, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór, Irinyi József a Pilvax kávéházból elindulva Landerer nyomdához vonultak, kinyomtatták a 12 pontba foglalt követeléseiket, a Nemzeti dalt és kiszabadították a jobbágyok sorsát szívén viselő Táncsics Mihályt. Sokunk számára ez marad meg az iskolai évekből.

Úgy gondolom nemzeti ünnepünk magában hordoz egy szimbolikus jelentéstartalmat, amelyet sokunk nem igazán érez át. Hiszen mit is jelent ma számunkra a Szabadság a Fejlődés a Modernizáció és a Nemzeti tudat érzése?  Csak elsiklunk ezek felett, holott ezeknek köszönhetjük himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színének hivatalossá válását, illetve, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, nyelve pedig a latin helyett hivatalosan is a magyar lett. Ha ma is ezeket az érzéseket keresnénk, újra elindulna a fejlődés, ahelyett, hogy egyhelyben topognánk. Ha mindnyájan ugyanúgy éreznénk, és ugyanolyan tisztelettel gondolnánk erre a dátumra, akkor tudnánk mit jelent számunkra ma a Szabadság, a Fejlődés, a Modernizáció és a Nemzeti tudat érzése.

Tanulóink ebből az alkalomból tegnap a Záhonyi Árpád Vezér Álltalános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak műsorát tekinthették meg, és tartottak megemlékezést erről a napról. A nemzeti ünnepünkhöz méltó színvonalas műsorhoz ezúton is gratulálunk az általános iskola felkészítő tanárainak és diákjainak.