Szerző: Lakatos Mátyás 13.B
Az utóbbi néhány évtizedben Magyarországon is elterjedtek a közösségi média oldalak és jelentős változásokon mentek keresztül.
Magunk sem vesszük észre, de ugyanabba a hibába esünk, mint a gyerekek, elhisszük amit látunk. Olyan ez, mint a „Barbie baba” dolog, követjük a Barbie gyártókat, és a modell alkatot erőltető médiát, mert olyan téves képet tárnak elénk és a gyermekek elé, ami aláássa az önbecsülésünket.
Hiszen egyik ember sem lehet olyan alkatú a valóságban, mint Barbie vagy a párja Ken, és semmi szükségünk rá, hogy irreális elvárásokat támasszon velünk szemben a társadalom, mert minden embernek más a veleszületett adottsága.
De miért van ez másképp a közösségi média oldalakon?
Elhisszük, miképpen az ismerőseink, kiposztolt állapota, képe az egész életét tükrözi. A legtöbb videó és kép 99%-ban nagyszerűnek látszó pillanatot örökít meg.
Ezekből a bejegyzésekből tudatt alatt is levonjuk a következtetéseket, hogy XY élete mennyire fantasztikus, és hibátlan.
Semmi esetre sem szabad, hogy azt gondoljuk, másnak nincsenek problémái, tökéletes a párkapcsolata, fantasztikus a munkája és mást sem csinál, csak utazgat és főzőcskézik. Nem szabad, hogy hagyjuk magunkat befolyásolni, és elhiggyük, hogy az életünk csak azért tökéletlen, mert másoknál nem ezt látjuk. Agyon retusált nyaralási és bulizós képekkel találkozunk, mégsem tudjuk a mögöttes tartalmat vagy az előzményeket.
Tulajdonképpen leegyszerűsíthetném az egészet úgy, hogy hazugságokat, fél igazságokat posztolunk, csak a jobbik oldalunkat mutatjuk meg a világnak, mert manapság az a társadalmi elvárás a közösségi média oldalakon, hogy tökéletes életünk legyen.
A folyamatos posztolgatással, szelfizéssel és fényképezéssel viszont elvesszük a pillanatnyi élmény varázsát. Mint amikor az állatkertben le se tesszük a fényképezőgépet, és így végül egy lencsén keresztül érzékeljük a valóságot ahelyett, hogy a saját, mérföldekkel jobb érzékszervünkkel, a szemünkkel élveznénk a látványt, és élnénk meg azt a pillanatot, amit már soha nem fogunk visszakapni.
Fényképeket készítünk a szórakozóhelyeken, miközben valójában talán fele annyira se élvezzük az egészet, mint ahogy azt mutatjuk a képeken. Miért? Mert a fotózással törődünk ahelyett, hogy a barátainkkal lennénk, és jól éreznénk magunkat.
Talán már el is felejtettük, hogy van közösségi oldal nélküli élet! Emlékeztetnünk kellene magunkat arra, hogy nem másoknak kell megfelelnünk. Menj és olvass el egy könyvet, sétálj a városban, ne nézz rá a telefonodra amíg megteheted. A gyerekkori emlékeinkből táplálkozunk életünk során, a családnál ez különösen fontos, mert a szülőkkel való közös élményszerzésre egy idő után kevesebb lehetőség van, ahogy felnövünk.
