Szerző: Ember András 13.A
Kedves Olvasó!
Örülök, hogy itt vagy, ez a cikk azért íródott és fogalmazódott meg, hogy közelebbről is bemutassam Számodra a néphagyományaink sokszínű és széleskörű palettájáról, egy olyan népszokást „népi motívumot” amely az egyik legszebb tavaszi hónapunk, Május első napjához (Május 1.) szignifikánsan illeszkedik és kötődik is.
Vágjunk is bele!
A tradíció, amelyről írok, az nem más, mint a májusfa állításának hagyománya, története és szimbolikus jelentősége.
De mit is ábrázol a májusfa? Mit képvisel? Miért kardinális?
Nos, a májusfa nem más, mint a fiatalság a tavasz és a szerelem megtestesítője. Jakab-fának is szokás nevezni, ugyanis Szent Jakab vértanú napján állítják. Az attraktív és folklór népszokásunkról az első írásos, hazai feljegyzésünk 1502-re tehető, és amelyet Temesvári Pelbárt, Ferences szerzetes jegyzett le latin nyelvű prédikáció gyűjteményében. Hagyományaink szerint a májusfát Április 30-ról – Május 1-re történő pirkadásra állítják rend szerint. Az éj leple alatt különféle színű, hosszabb és rövidebb szalagokkal, léggömbökkel, és masnikkal dekorálják. A májusfa állításának szokása az udvarlási szándék jele volt, melyet a fiúk az általuk kedvelt lánynak állítottak.
A májusfát a szokásokhoz híven csapatokba verődve vitték a leány házához, ahol a fiúk leásták, továbbá az időjárási viszontagságoknak megfelelően a kerítéshez rögzítettek.
De a májusfa nem csupán a kedvelt leánynak járt, hasonlóan a húsvéti locsolkodáshoz, a népi hagyományok szerint a fiúk általánosságban a család fiatalabb női tagjainak is szántak fát.
Hatalmas jelentőséggel bír ez az igazi tavaszi hangulatú szokás, amelyet úgy vélem, hogy ápolnunk kell.
Remélem tetszett ez a kis szösszenet, és néhány hasznos információval gazdagabb lettél. Remélem hamarosan újra találkozunk!
