Diákújságíróink cikkei

A költészet világnapja - Kisvárdai SZC Kandó Kálmán Technikum és Dr. Béres József Kollégium

Március 21-én ünnepeljük a költészet világnapját

Szerző: Kiss Olívia Tímea 14.A 

Költészet…

Itt ez a szó, mely annyira összetett és bonyolult, hogy komoly erőfeszítésbe kerül igazán megérteni és megértetni. Persze ha tudományosan firtatjuk, akkor az irodalomnak egy művészeti ága, mely görögös-latinos elnevezéssel „poézis”. Sokunknak elsősorban talán csak annyi jut eszébe, hogy vers, de erről sokkal többről van szó.

„A vers ugyanis az emberiséggel együtt született, együtt változik, s valószínűleg együtt is fog kipusztulni. A költészet azonban örök.”

De mikor is lett világnapja a költészetnek?

1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította a költészet világnapjává, melyet minden ország a saját eszközeivel, a nem-kormányzati szervek aktív részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepelhet meg.

A költészet egyike az emberi szellem legősibb tevékenységének. Számtalan híres-neves költőnk van, kik érzéseiket, óhajukat, vágyukat, bánatukat, örömüket-pompás, megfontoltan összeszedett, formás, hangzatos, néha rímmel teli, esetleg rímtelen-szavak megfelelő elrendezésével fejezik ki önmagukat. Néhányan tudatosan, a legtöbbjük azonban csak saját belső világuk feltárása képen írták meg a világirodalom remekeit, mellyel annyi lélek azonosulni tud.

Pontosan miről is beszélünk, ha a költészetet szeretnénk megfejteni?

Arany szavaival élve:

Nem a való hát: annak égi mássa…”.

És hogy milyen is a költészet? Páskándi Géza így vélekedik róla, mely véleményem szerint igazán találó:

„Van, ami olvasandó, van, ami mondandó, de mind-mind megírandó, mert költészetben szégyen nincsen; akár a születés, akár a halál, oly szégyentelen a líra.”

Vagy épp az lenne a kérdésed, hogy mire való? Gabriel García Márquez erről egyik életrajzi művében így nyilatkozik:

„Ha a költészet nem arra való, hogy felpezsdüljön a vérem, hogy hirtelen ablakot nyisson arra, ami csupa titok, hogy segítsen felfedezni a világot, hogy árva szívemnek társa legyen a magányban és a szerelemben, az ünnepen és az elhagyatottságban, akkor mire való?”

A költészet lételemünk igen fontos hozzátartozója. A költő számára a költészet maga az élet, azt pedig élni kell, nem beszélni, értekezni róla. A költészet meghatározhatatlan, egy örök titok, kikutathatatlan és megmagyarázhatatlan, éppen ettől olyan izgalmas, egyedülálló, eredeti és végtelen, az örökkévalóság függősége, a jövő formálója, zálog és ajándék egyben.

És hogy mi az, amely méltó a költészet csodájára? Válaszként olvasd el a következő verset és jól szívd magadba annak minden szavát, mely lenyűgöző egyszerűséggel a költészet által ad saját méltóságára választ.

Devecseri Gábor: Minden ami van

Minden, ami van, versre méltó

és ami nincs, az is.

Az esti szélben fodrozódó kék tó,

a lányok ajka is,

a köd, a kés, az alma is,

a dombok halma is;

s mi meg sem álmodottként száll az éjben,

mind úgy eseng, hogy édes dalba térjen,

ha bele halna is!

A föld beszéde zúg az árban,

ez szól a dalban is.

Szivünk egy kis szivet visel magában,

mely hű, ha ő hamis,

vigyáz a fényre alva is,

zenél hallgatva is,

csak őt sebzi meg a szerelmes ének;

minden, ami van, fáj a szív a szívének

és ami nincs, az is.