A magyarországi holokauszt emléknapjára

Minden évben április 16-án emlékezünk a holokauszt magyarországi áldozataira.

77 éve, 1944-ben ezen a napon hozták létre Kárpátalján az első magyarországi gettót. A németek által megszállt Magyarországon elindult a zsidókérdés végső megoldása, a magyar közigazgatás és a rendfenntartó szervek közreműködésével. A következő hónapok több százezer embernek rengeteg szenvedést hoztak. Elkezdődött a vészkorszak, a holokauszt.

Ebben a tanévben, járványhelyzet miatt virtuálisan idézzük fel, a Záhonyban és a környező településeken, a zsidó közösséggel történt tragédia eseményeit.

TISZABEZDÉD

„A Tiszai járásnak ebben a községében a zsidók 1747-ben 4 fővel voltak jelen. A települést 1770-ben 17, 1784-ben 24, 1836-ban 86, 1848-ban 169, 1870-ben 167, 1880-ban 158, 1890-ben 138, 1900-ban 98, 1910-ben 74, 1920-ban 96, 1930-ban 73, 1941-ben pedig 66 izraelita lakta.

Hitközségük a mándoki rabbinátus alá tartozott, azonban ténylegesen a kisvárdai rabbi és a kisvárdai hitközség gyakorolt rájuk nagyobb befolyást, ez utóbbi hely rabbija végezte a vallási teendőket is. Templomuk 1900-ban épült, volt temetőjük és héderük. Metszőt is tartottak, aki egyben a talmudista iskolába járó gyerekek tanítója volt.”

„1942-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra.

1944 pészahja után a helybéli zsidókat is összeszedték. Leventéket bíztak meg a személyek és a házak őrzésével. Április 15-ről 16-ra, vagyis szombatról vasárnap reggelre történt a zsidók „koncentrálása”. A záhonyi csendőrőrsről jöttek csendőrök, és a műveletben hat katona is segédkezett. Reiz Hermann üzletét és házát jelölték ki arra a célra, hogy oda gyűjtsék a zsidóságot. Abban a kocsma és a mészárszék szolgált a zsidó családoknak egy éjszakára szállásul. A lakosok megpróbáltak élelmiszert vinni nekik, de szombat lévén, azt nem tudták összeszedni, ráadásul a segíteni akarókat a csendőrség erélyesen távol tartotta. Vasárnap délután szekérre rakták és elindították őket Kisvárdára. A kisvárdai gettóból május végén Auschwitzba kerültek.

A Tiszabezdédről való eltávolítás után a házakat lepecsételték, majd pár nap múlva feltörték a pecséteket, és a romlandó árukat szekereken a községházára hordták. A zsidó boltokban árukészlet nem volt, mert azoktól az árusítási engedélyt már korábban bevonták. A kisebb állatok a szomszédokhoz kerültek. Később a zsidó holmikat összeszedték, sokat eladtak, de közben már egyéb is „elcsúszkált”.

A háború végén 10 fiatal tért haza, akik a templomot romos állapotban találták. Rövidesen elhagyták a falut, így 1949-ben a faluban már csak 3 zsidót írtak össze.”

ZÁHONY

„A község eredetileg Ung megyéhez tartozott, 1922-ben csatolták Szabolcs vármegyéhez, s lett a Tiszai járás része. A zsidók a 18. század második felében telepedtek meg Záhonyban. A településen 1836-ban 14, 1870-ben 55, 1880-ban 52, 1890-ben 53, 1900-ban 54, 1910-ben 58, 1920-ban 44, 1930-ban 53, 1941-ben pedig 57 izraelita és 6 zsidónak minősített személyt számoltak össze. A hitközség 1885-től a mándoki rabbinátushoz tartozott. 1944. április közepén a zsidóságot itt is összegyűjtötték, és Kisvárdán gettósították. Május végén indították őket Auschwitzba. 1945 után a zsidó élet gyakorlatilag megszűnt, a hitközség sem alakult újjá, noha még az 1949-es népszámlálás is rögzített 7 izraelitát.”

ZSURK

„A Tiszai járásban lévő helységben 1770-ben 4, 1836-ban 20, 1848-ban 26, 1870-ben 74, 1880-ban 84, 1890-ben 76, 1900-ban 100, 1910-ben 98, 1920-ban 78, 1930-ban 62, 1941-ben 71 izraelita lakott. 1944 áprilisának közepén a zsidókat összegyűjtötték, és a kisvárdai gettóba szállították. Onnan május végén Auschwitzba indultak a tehervagonok. A településen 1949-ben egyetlen zsidó élt.”

Forrás: Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010. 933-996.