Szerző: Lakatos Mátyás 13.B
Csak olyan ember fogjon tollat,
akinek szíve, lelke tele van érzésekkel.
Szeretettel, igaz örömet nyújtó hittel.
Aki üzeni a világnak a tiszta sorokat,
szunnyad párnáján tengernyi gondolat.
De ha felébred, tollat ragad szárnyal,
fény szökik lelkébe, s megtalálja az utat.
Aki sír és nevet, aki zokogva ébred,
aki megbocsát, de soha nem feled.
Hitte a színes, aranyló nappalt s,
bánatában az alkony közeledett.
Csak olyan ember forgassa tollát,
aki magához öleli az egész világot.
Teletölti tarisznyáját, óvja hazája sorsát,
hisz, bízik, szivárványszínnel játszadozik.
Akinek a fény madár útján ível,
ki álmában is védi az Úr adta zöldet.
Csókot dob a felhőkig nyúló jegenyének,
s szívében őrzi az ébredő dallamot.
Ilyen ez a költészet úgy teremt egységet,
ahogy a természet alkot egy egészet.
A költészet napja van ma, hát így ragyogja be a szíved a nap!
