Szerző: Lakatos Mátyás 13.B
Február 21. az anyanyelv nemzetközi napja. A dátumot 1999-ben az UNESCO közgyűlése jelölte ki azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a föld nyelvi sokszínűségére.
Ennek apropóján most a nyelvjárásokról illetve azok szerepéről fogok írni.
Mi is az a nyelvjárás?
Ez egy nagyon érdekes és színes téma a magyar nyelv kapcsán. Hogy mi a nyelvjárás talán onnan közelíteném meg leginkább, hogy a nyelv állandóan változik és többféle nyelvváltozat él a magyar nyelvben.
Három változatról tudunk beszélni. Magyarországon az első a területi nyelvváltozat, ami ilyen szempontból a nyelvjárásnak tekinthető.
Ezen kívül van még két nyelvváltozat típus, a köznyelv és a társadalmi nyelvváltozatok.
Ide tartoznak a csoportnyelvek, rétegnyelvek és a szaknyelv a szleng a köznyelv pedig a társadalmi nyelvi norma, amit az iskolákban, a hivatalokban, a tudomány nyelvén amit írunk és beszélünk.
Innen megközelítve a nyelvjárások, mint területi nyelvváltozatok nagyon sokszínűek a magyar nyelvben, ugyanakkor nem akadályozzák a megértést annak ellenére, hogy más országokban más nemzeteknél ez így van.
Például Olaszországban egy Dél-olasz vagy egy Észak-olasz nem érti meg egymást, továbbá ha a német nyelv területre gondolunk, szintén okoz megértésbeli különbséget. Ez a magyar nyelvjárásokra egyáltalán nem jellemező.
Miért fontos a nyelvi tudatosság?
Semmiképp sem mindegy, hogy az emberek milyen szaktudás birtokában viszonyulnak az anyanyelv adta lehetőségekhez tudatos nyelvhasználóként, vagy csupán ösztönösen, saját nyelvérzékükre hallgatva.
A dunántúli és a budapesti ember nyelvérzéke szerint helytelen, ha a toldalék a segédigéhez járul ebben a kifejezésben: haza kellek menni.
Megint másoknak a dunántúliak beszédmódja a mosolyognivaló a hüttő, pappir, szallag nyújtott ejtésével vagy az e hang nyíltabb képzésével. Hogy kinek mi tűnik fel, egyénileg változó.
Fontos hogy ne bélyegezzük meg azokat akik nyelvjárásban beszélnek.
Egykor volt egy meterológus a tv-ben, aki elég komoly nyelvjárással bírt külön említették neki, hogy maradjon ebben a nyelvjárásban, de sajnos ez el is tűnt a képernyőről, legalábbis én nem találkoztam a közelmúltban nyelvjárásban beszélő műsorvezetővel, pedig pont hogy fontos lenne a média.
Adhatna egy pozitív szerepet annak, hogy a nyelvjárásban beszélőknek helyük van a sajtóban, médiában és a képernyőn.
Előbb is említettem, hogy ne a tudatlansággal és a műveletlenséggel azonosítsák a nyelvjárásokat, hanem pont hogy érték többletet jelentsen.
Olvassátok nagy szeretettel legújabb költeményem amit az anyanyelv nemzetközi napjára írtam:
Magyar vagyok istenem,
Annak születtem,
Gyermekként-e nyelvet tanultam,
Amikor tudtam-e nyelven szavaltam,
Rímeket faragva töltöm vele az életem.
Vigyázok rá míg tehetem,
Agyam diktálja soraim,
Gyengéden írják ezt ujjaim,
Olykor elfeledem önmagam,
Kiáltok akkor csúnyán hangosan.
Mert ez is hozzá tartozik-e nyelvhez,
Ígérem méltó leszek mind ehhez,
Gondolkodom-e nyelven míg tudok.
Éltemben holtamban magyar vagyok,
Lelkem és hűségem mit itt hagyok,
Ebben a hazában kaptam az elveket,
Kívánok hát hazámnak a legszebbeket!
