Érdekességek

Ezért nehéz a végzősök élete a középiskolában

Szerző: Kiss Olívia Tímea (12.A)

“Velem él az utca, ha hajnalban elindulok /A félhomályban a fáradt tegnap elandalog/ A felébredő szél túl gyengéd/ Csak simít, mintha fából lennék, /De talán átlendít a holnap küszöbén˝

Azt hiszem mi végzősök is ezt érezhetjük, fáradtak a tegnapjaink és csak reméljük, hogy a gyengéd szél átlendít a holnap küszöbén. Amikor ezt a Follow The Flow számot hallgattam, ez a gondolat jutott eszembe és a mostani végzős életre tudtam asszociálni.

Sokan nem is gondolnák, elsősorban alsóbb évfolyamos diákok, hogy milyen nehéz és lélekgyötrő érzés végzősnek lenni. Most nem szeretnék senkit megrémíteni, de el kell mondjam, hogy az utolsó év valami irdatlan kemény, és lelki megterhelés a végzősök számára. De nem csak az alsóbb évfolyamoknak, hanem a felnőtteknek, tanároknak és a szülőknek is szeretném bebizonyítani mennyire érzékenyek, kétségbe esettek és szétszórtak vagyunk mi, végzősök. Na jó, talán kicsit túloztam, mégis van valami ebben az évben, ami felborítja a rendet, az érdeklődést, ilyenkor kicsit lelankadunk és önsajnálatba fordulunk…

Észrevételeim alapján ez a jól- és kicsit rosszabbul teljesítő diákokra egyaránt igaz. Csak éppen mindannyiunk máshogy fejezi ki. Valamelyikünk jobban elengedi magát a kelleténél, néhányunk nap mint nap negatív dolgokkal terheli elméjét a jövővel kapcsolatba, párunk próbál segítséget kérni az idősebb, bölcsebb felnőttektől (kisebb, nagyobb sikerrel), vannak páran akik nem gondolnak senkire és semmire, csak tengetik napjaikat, várva a “ csodára ,, .

Sokunk tervezi a továbbtanulást a szakmájával kapcsolatban, esetleg azóta változott az érdeklődése -hisz mire az ember eléri a 17-18.életkort, véleménye, gondolkodása merőben megváltozik a 15-16 éves gondolatmenetével szemben- és nem az általa tanult szakmában szeretne elhelyezkedni. Vannak, akik keresik magukat és a külvilágtól nem mindig kapják meg a megfelelő segítséget, támogatást. A legtöbb tanár azt szajkózza, milyen jól el lehet helyezkedni abban a szakmában, amit éppen tanulunk, néhány tanár az egyetemre buzdít, szüleid is talán elvárás elé állítanak, vagy talán pont az ellenkezője és nem nagyon tudnak segíteni a továbbtanulási lehetőségekben, mert nincsenek tisztában terveiddel, elképzeléseiddel, vagy csak nem értenek veled egyet. Úgy gondolom mindannyiunknak olyan irányban kell gondolkodnia jövőjét illetően, amely feltámasztja bennünk az érdeklődést és nem csak pillanatnyi fellángolás, hanem sóvárgó vágyakozást kelt bennünk valamilyen szakma, munka, mesterség iránt. Fontos, hogy olyan téren képezzük magunkat, amihez tehetségünk van és amit szeretettel, odaadással hajtunk végre.

Nagy lépés áll most előttünk, az érettségi, amit jelen pillanatban egy nagy katyvaszként élünk meg. Nem igazán érezzük ennek súlyát, csak a nyomást, ami ezzel kapcsolatban ránk nehezedik. Tanáraink próbálnak tanácsokkal ellátni, igyekeznek a megfelelő felkészültségünkre, de mi makacs, kétségbeesett báránykákhoz hasonlóan viselkedünk és nem igazán tudjuk megérteni még ezt a fajta segítséget. Persze sokunk igyekszik és próbál együtt működni a tanári jóakarattal és mindent belead, hogy megfeleljen, de bizony a legszorgalmasabb diák is néha frusztrációba esik és semmittevő délutánokkal próbálja rendbe rakni gondolatait, kisebb-nagyobb előre lépéssel.

Bár még a kétségbeesettség uralkodik rajtunk, kedves 12.évfolyam, nagy valószínűséggel minél közelebb kerülünk a véghez, annál inkább nagyobb lesz a koncentrációnk, de addig is nem szabad, hogy a lustaság és negatív érzések egyvelege átvegye az uralmat a gondolkodó, előre törekvő, tervekkel, álmokkal, célokkal teli elménkén.

A kedves felnőttektől pedig türelmet, megértést és legfőképp támogatást kérünk. Remélem megfelelően rávilágítottam a végzősök nyugtalanságára és hiszem, hogy mindannyian túllépünk ezen nyugtalan érzéseken és pozitív akarattal telve folytatjuk felkszülésünket az érettségire és a Továbblépés folyamataira.

Kövess minket a közösségi média oldalakon is:
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
Vissza