Diákújságíróink cikkei

Így jött létre iskolánk humor duója – avagy ez zajlik a színfalak mögött

Az utóbbi időben egyre több pozitív visszajelzést kap iskolánk Humor-duója, vagyis Csákány Martin Elemér és Bökönyi Richárd. Megkértük őket, hogy meséljenek arról, hogy hogyan zajlik a felkészülés egy előadásukra.
„Iskolai pályafutásunk kezdetén nem is ismertük egymást. Véletlenszerűen kerültünk egy szobába. Az első pillanatoktól tudtuk, hogy ez egy hosszú és igaz barátság lesz.
A színjátszó szakkör kezdetén nem volt egyforma a lelkesedésünk. A műsorok és az idő múlása azonban mindkettőnkkel egyformán megszerettette a műfajt. Később ráébredtünk arra, hogy a humorunk is hasonló.
A mi feladatunk nem csak annyiból áll, hogy megkapjuk a szövegkönyvet, néha megjelenünk a próbákon és az előadáson sikert aratunk, még akkor, sem ha sokan ezt így látják.
Rengeteg időt, energiát és türelmet emészt fel…

Általában az egész úgy kezdődik, hogy Almásiné Forgács Éva tanárnő segítségével kiválasztjuk a jeleneteket, majd átírjuk szövegkönyvbe. Néhányszor összeolvassuk, és saját nyelvezetünkre alakítjuk.
Majd ezután kezdődik el a folyamat érdekesebb része, mint például a szöveg tanulása és memorizálása. Ha szövegtanulásról van szó, akkor elég kreatívak vagyunk. Némi szövegtudással nem okoz gondot lefekvés előtt ágyban, zuhanyzás közben vagy épp két szilencium között életre kelteni egy adott jelenetet. De felülmúlhatatlanok azok az arcok és tekintetek, amelyeket az utcán sétálva produkálnak az emberek egy-egy nem hétköznapi mondatunk hallatán.
Kisujjban lévő szöveggel neki állunk a színpadi próbáknak. Legtöbbször ilyenkor még nem rendelkezünk jelmezekkel és kellékekkel sem, de ez sem okoz számunkra gondot, mert akármilyen hétköznapi tárggyal, képesek vagyunk helyettesíteni azokat. Így lehet néhány régi székből „előkelő franciaágy”. A színpadi mozgásban mentorunk Almásiné tanárnő nyújt fáradhatatlanul segítséget.
Ez mind szép és jó, „de ez nem csak játék és mese…”. Hosszú órákat áldozunk fel szabadidőnkből, melyeket a színpadon töltünk, még akkor is, ha pillanatnyilag semmi kedvünk hozzá. De ez az érzés hamar átmegy rajtunk és a főpróbákon már ráhangolódunk az előadás komolyságára. Hiszen egy darab legyen bármily humoros is, nekünk a világot jelentő deszkákon állva a szerepünkhöz hűen kell viselkednünk, vigyáznunk arra, hogy egy kósza mosolyt se ejtsünk. Ez úgy oldható meg, hogy addig gyakoroljuk a komédiát, amíg számunkra unalmassá nem válik.

Azt sosem mondhatjuk el, hogy teljes tudással állunk ki a közönség elé. Velünk is megesik, hogy néha elfelejtjük vagy elrontjuk a szöveget. Tapasztalatunknak köszönhetően az ilyen helyzetekből mindig sikerül úgy kijönnünk, hogy a nézőknek fel sem tűnik.
Ezek ellenére mi ezt mégis szeretettel és odaadással csináljuk, és jól esik a műsorok végén megkapni a rengeteg elismerést.
A legfelemelőbb érzés mégis az, amikor felkérnek minket, hogy színesítsünk egy rendezvényt, mint például egy jótékonysági bált. „
Mesélte iskolánk két végzős diákja Martin és Richárd.